Howard Gardner csaknem négy évtizede (1983) alkotta meg dinamikusan meg-megújuló többszörös intelligenciák (TI) elméletét (Gardner, 1993a, 1993b, 1999a, 2006a, 2016, 2020). A hazai, illetve magyar nyelvű neveléstudományi szakirodalomban e teória napjainkra széles körben ismertnek tekinthető (Tóth, 2000; Knausz, 2001; Balogh, 2006; Kovács, 2008; Ceglédi, 2009; Lengyel, 2010; Szászi, 2012; Dezső, 2011, 2012; Sándor–Schmidt 2015; Ábrahám 2020). Alkalmazása különösképp a tehetséggondozás területén bevett szokás (Gyarmathy 2006; Szabó, 2019), részletes bemutatását célzó tanulmány a magyar nyelvű neveléstudományi szakirodalomban azonban még nem került közlésre. Jelen írásomban arra vállalkozom, hogy az egyes gardneri intelligenciák leírásának érvényes változatát a fellelhető vonatkozó nemzetközi szakirodalmat szintetizálva, gardneri intelligencia-kritérium orientáltan, vázlatosan idegtudományi elemekre utalva is ismertessem – hangsúlyosan nem potenciális tehetség-azonosítási koncepcióként. Az eredeti teória kialakulásának tudománytörténeti előzményeit (Dezső, 2020), illetve a koncepció kritikáit (Dezső, 2021b) terjedelmi korlátok miatt e tanulmányban nem tárgyalom. Az intelligenciák kifejezést az elméletalkotó adekvát szándékait figyelembe véve tudatosan használom többes számban. Írásom aktualitását az adja, hogy az eredetileg kognitív pszichológus, Gardner 2020 októberében vette át elméletének széleskörű, az oktatás világában elterjedt alkalmazása elismeréseként az Amerikai Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete (American Educational Research Association, AERA) által évente kiosztásra kerülő, a neveléstudományi kutatások kiemelkedő közreműködőinek járó díjat (Distinguished Contributions to Research in Education Award). A tanulmányban közérthető, kurrens, szemléletes példák illusztrálják az egyes intelligenciák esszenciáját.
Kulcsszavak: gardneri intelligencia-markerek, TI, intelligencia-profil
Teljes tanulmány letölthető >>>