Az elmúlt évtizedek során a köznevelést érő kritikák egyik visszatérő fő eleme az iskolát elhagyó diákok munka világába történő átlépésének nehézsége, az iskolát követő kihívásokra történő inadekvát felkészítés volt (Arató–Varga, 2012b). Habár a 20. század legtöbb iskolarendszere többé-kevésbé igyekezett tükrözni az adott ország társadalmi berendezkedését (Goldstein, 1973), modellezni az iskolából kilépő fiataltól elvárt társadalmi működést, mégis folyamatosan fennálló probléma volt, hogy az akadémiai tudás mellett kevesebb hangsúlyt kap a személyes boldogulásra való felkészítés. A hazai középiskolai ballagásokon annyiszor elhangzó mondat: „Most végre kiléptek a nagybetűs Életbe!” önmagában üres állítás, ha nem próbálunk jelentést társítani ehhez az úgynevezett Élethez. Mi az Élet, mire számíthat a fiatal felnőtt – nem csupán munkavállalás, családtervezés terén, hanem saját sorsának tudatos alakítójaként?
A produktív tanulás létező modelljeinek (INEPS, 2011; Bárdossy, 1999, 2017; Mező F. – Mező K., 2019; Mező F., 2002, 2018; Mező K., 2015; Bárdossy–Dezső, 2016;) szintéziseként megalkotott alternatív modellre tehát tekinthetünk úgy is, mint a produktív élet leképződésére. Ahogy az iskola világában, úgy az annak (ideális esetben) modellt adó társadalomban is alkalmazható modellre van szükség, mely egyaránt leírja az eredményes iskolai előrehaladás egyik módját és a sikeres és tartalmas – azaz produktív egyéni, személyes fejlődést. A produktív tanulás alternatív modellje tehát nem csupán az iskolai, de a személyes és társadalmi dimenziókban is egyaránt értelmezhető és alkalmazható. Egyaránt vizsgálhatunk vele iskolai tanórát, óvodai foglalkozást, egyetemi kurzust, céges továbbképzést – vagy akár saját személyiségfejlődésünket.
A tanulmány bemutatja a produktív tanulás alternatív modelljét, majd a Vadgesztenye Iskola pedagógiai innovációról készült esettanulmánya segítségével megkísérli validálni azt.
Kulcsszavak: produktív tanulás, alternatív modell, pedagógiai innováció, esettanulmány