Egy empirikus vizsgálat eredményei
A tavalyi év tavaszán az online oktatásra történő átállás váratlanul érte a magyar közoktatást. A járvány miatt bevezetett távoktatás bejelentését követően a tanároknak egy hétvége állt rendelkezésükre átgondolni, milyen új platformon folytatják a megkezdett munkát. A pedagógus-hatékonyságot vizsgáló felmérések rávilágítottak arra, hogy a megkérdezettek számára a digitális oktatás nagyobb megterhelést és az átlagosnál kisebb hatékonyság-érzetet jelentett (Kóródi, Jagodics, Szabó, 2020).
A bourdieu-i társadalmitőke-elméletre vonatkozó kutatások mellett (Pusztai, 2009) több vizsgálat bizonyítja, hogy a család szocioökonómiai státusza és a szülői bevonódás nagy mértékben befolyásolja a tanulók iskolai eredményességét (Manstead, 2018, Hegedűs, 2016, Kraus és Stephens, 2012, Csapó-Molnár-Kinyó, 2009). A szülői bevonódás klasszikus értelmezését a digitális oktatás nagymértékben átformálta, hiszen a szülők sok esetben pedagógusi feladatokat is elláttak.
A szülők (n=203) körében végzett empirikus, nem reprezentatív, online kérdőíves vizsgálat célja volt felmérni, milyen módon igyekeztek a szülők támogatni gyermekeiket a megváltozott oktatási körülményekben, feltárni véleményüket a tantermen kívüli oktatás hatékonyságáról, valamint választ kapni arra, milyen jellemzőkkel kell rendelkezniük a digitális oktatás pedagógusainak, amellyel támogatni tudják a tanulók eredményes ismeretelsajátítását és a szülők hatékony bevonódását gyermekeik otthoni oktatásába.
A kutatás eredményei segíthetik a szülők és az oktatást végző szakemberek együttműködését a tanulók eredményesebb oktatása érdekében.