Uncategorized

Rideg Béla: Szabó Magda Pilátus című regényének pszichoanalitikus szemléletű irodalomórai feldolgozási lehetősége

Jelen írásom célja, hogy Szabó Magda Pilátus (1963) című regényének pszichoanalitikus szemléletű középiskolai tanítási lehetőségét bemutassa. Munkám elméleti hátterében a konstruktív pedagógia, az élményközpontú irodalomtanítás és a Delphi-módszer szorosan összekapcsolódó elgondolásai állnak. E három (irodalomtanítási) módszer közös sajátossága, hogy a tanulói olvasmányélményre, olvasói tapasztalatokra alapozva, ezekből kiindulva kreatív, interaktív-kooperatív tanórai műelemzésre, feldolgozására törekszik. Közös jellemzőjük továbbá, hogy – eltérő hangsúllyal ugyan, de – kiemelt célként fogalmazzák meg a foglalkozások általi pszichológiai irányultságú fejlesztést is, így például a kognitív struktúrák, a kreativitás, az asszociációs képesség, valamint a személyiség és az önismeret fejlesztését. A Delphi-módszer mindezek mellett a pszichoanalitikus szemléletű műelemzésre helyezi a hangsúlyt, mely az irodalmi szövegek (kooperatív) feldolgozásakor merít a vonatkozó klinikai és elméleti munkákból is. A Murray M. Schwartz és Norman N. Holland nevével egybeforrt módszer egyik legfontosabb megállapítása, hogy pszichoanalitikus szempontból nincs rossz tanulói válasz egy mű irányított szempontú feldolgozásakor, ugyanis ebben a perspektívában a „rossz” válasz is informatív, előrevivő lehet a tanuló pszichológiai fejlődésével kapcsolatban, hiszen a tudattalan fantáziák verbalizálására, feltárására ösztönöz. Természetesen ez utóbbi módszer a tanórát vezető szaktanártól jártasságot, képzettséget feltételez a pszichológia és a pszichoanalízis területén. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az adott mű jobb, mélyebb megértése, „befogadó-orientált” feldolgozása önismereti fejlődést is eredményezhet, mely a kortárs irodalomtanítás egyik kiemelkedő céljaként fogalmazható meg.

Tanulmányom e három említett irányzatból merítve arra tesz kísérletet, hogy bemutassa és tematizálja Szabó Magda Pilátus című regényének pszichoanalitikus szemléletű feldolgozási lehetőségét. Az elemzés kapcsán kiemelt szerepet kap a műben megjelenő gyász és melankólia, a szégyen, és az anya-lánya viszony sérültségének bemutatása, reflektálása.

A tanulmány pedagógiai szemlélete kimondva kimondatlanul is azt a már Ferenczi Sándor által megfogalmazott gondolatot képviseli, miszerint a pszichológia úgy viszonyul a pedagógiához, mint növénytan a kertészethez, vagyis – Vajda Zsuzsanna kapcsolódó konklúzióját idézve – „[Ferenczi] a pszichológiát a pedagógia alaptudományának tekinti”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.